Az élet egy nagy lélegzetvétellel indul, és egy utolsó lehelettel ér véget. A légzés egész életünkön végig kísér, mégis kevesen mondhatják azt, hogy helyesen lélegeznek. Emlékszem, hosszú éveken át a reggeli ébredéskor a kávé volt az első gondolatom, szinte félálomban főztem meg a napi első csészét, amit később kettő, három, négy követett. Mintha vér helyett kávé folyna az ereimben és oxigén helyett koffein után vágyakoznának a sejtjeim. És persze a reggeli bágyadtság és a napközbeni álmosság mit sem változott. 

Alacsony a vérnyomásom, biztos azért vagyok levert – mondogattam magamban, és még több koffeint juttattam szervezetembe.

Mára mindez megváltozott, két éve egy korty kávét sem iszom, viszont megtanultam helyesen lélegezni! Ennek eredményeként a reggeli felkelés első öt percét leszámítva egyáltalán nem vagyok álmos, lendületesen, légzőgyakorlatokkal kezdem a napom, és az energiám a nap végéig kitart.

A változást Selvarajan Yesudian – Haich Erzsébet Sport és jóga című könyve hozta az életembe, amiben a szerzők hatha jóga légző- és testgyakorlatokat ajánlanak az elfoglalt és rohanó nyugati emberek számára. 

Ha belegondolunk, nem nehéz elképzelni milyen kevés levegőhöz jut a város ember szervezete az íróasztal vagy számítógép feletti görnyedés közben. Döbbenetes volt számomra a felismerés, hogy amit eddig légzésként végeztem, az csak pihegésnek volt tekinthető, a tüdőm ötliteres kapacitásának pedig eddig jó, ha egy tizedét használtam. Ugyanis ülő testhelyzetben kizárólag a tüdő felső része dolgozik, így csak kevés levegő tud beáramolni. Ezzel a felső, vagy kulcscsonti légzéssel lélegzik a nők többsége, de az ülőmunkát végző férfiak is, akik egyébként más testhelyzetben vagy fizikai munka során hasi légzést végeznek.
A legtökéletesebb légzés az ősi teljes jógalégzés, amely a tüdő alsó, középső és felső részét egyformán megtölti oxigénnel. Az alapgyakorlat pontos elsajátításához érdemes mestert keresni, majd utána folyamatosan gyakorolni, fokozatosan növelve a be- és kiáaramló levegő mennyiségét, vigyázva, hogy ne erőltessük meg légzőrendszerünket.
Amióta reggelenként rendszeresen végzem a pránájáma gyakorlatait, azóta megfelelő mennyiségű életerő, azaz prána áramlik a szervezetembe. Ennek egy része el is raktározódik, a tartalék prána képződéséhez járulnak hozzá a ki- és belégzés közbeni légzésszünetek. Ezeket csak terapeuta felügyeletével együtt szabad végezni. Ennek a tartalék energiának köszönhetően egész nap frissnek és energikusnak érzem magam, a növekvő vitalitás az egészségemet is erősíti.  A belégzés, kilégzés és a légzésvisszatartás ritmikusan végzett gyakorlatai testi-lelki egyensúlyt és összhangot teremtenek a negatív és pozitív energiák között.
Első hallásra egyértelműnek tűnik: „A helyes légzésmód legelső és legfontosabb szabálya: lélegezzünk az orrunkon keresztül!” Ha viszont megfigyeljük saját légzésünket, hamar rájövünk, hogy az európai emberek többségéhez hasonlóan, beszéd közben sokszor a szánkon keresztül vesszük a levegőt. Pedig az orrunk van felszerelve mindazokkal a védőberendezésekkel, amelyek megóvnak bennünket a por, kosz, rovarok és bacilusok támadásaitól. Érdemes kipróbálni, vegyünk levegőt az orrunkon keresztül, és kevésbé leszünk betegek!
A pránájáma gyakorlatainak végén, de ha lehetőség van rá, akár napközben többször is ajánlott elvégezni a savászanát, amely öt-tíz perc teljes testi-szellemi pihenést jelent. Ehhez nem kell mást tenni, mint szorító ruhák nélkül hanyatt lefeküdni egyenes gerinccel a földre, karjainkat felfelé fordított tenyérrel kinyújtva oldalunk mellett. Ebben a testhelyzetben teljesen ellazulva hagyni kell, hogy gondolataink csapongjanak anélkül, hogy azonosítanánk magunkat velük addig, amíg teljesen „üressé” válik az agyunk és megnyugszik, kisimul idegrendszerünk.
Lélegezzünk helyesen, lélegezzünk teljesen és tapasztalni fogjuk, hogy néhány hét elteltével fellélegezhetünk a stressz, szorongás, betegség és fáradtság tünetei alól!

(Forrás: Selvarajan Yesudian – Haich Erzsébet Sport és jóga, Lazi Kiadó 2011, www.lazikiado.hu)
főnixmadár